II. évad 2. rész

Sziasztok! :)
Huhú nagyon köszönöm 5220 oldalmegjelenítést!! Királyok vagytok!!♥ ;D
Nem is húzom az időt itt az új rész! :D

---------------------------------------------------------------------------------------

2. fejezet

Fény derül az igazságra!

Reggel korán felkeltem. Ránéztem az órára még csak 8óra volt. Csöndben kimentem a konyhába nehogy felkeltsem Sophiet vagy a kutyusát. Főztem magamnak egy epres teát és leültem az egyik székre.

Elkezdtem gondolkozni, hogy biztos jó ötlet-e elmenni erre a randira ezek után. Ekkor hirtelen valami puhát éreztem a lábamnál. Ijedten néztem le. Megkönnyebbültem amikor megláttam, hogy csak Miszty az.

-Szia.-simogattam meg.

Amilyen gyorsan idejött ugyanolyan gyorsan el is tűnt. Megittam a teát. Még mindig csak 8.30 volt, úgy gondoltam visszafekszek aludni. Halkan benyitottam a szobába. Sophie még aludt ezért gyorsan odafutottam és bebújtam az ágyamba. Ekkor hangokat hallottam.

-Apa fázok takarj be!

Felültem az ágyban. Megláttam, hogy csak Sophie forgolódik. Megnyugodtam és visszadőltem az ágyba. Meghallottam a telefonom üzenet jelzőjét. Kíváncsian kattintottam rá az üzenetek ikonra. Meglepetésemre az üzenet ,,Tomastól” jött.

,,Szia Naomi! :) Érted megyek 3ra ha megmondod hol laksz!:P ;)

2014 aug. 25 8:35

Feladó: Tomas”

Most mit csináljak?! Gondolkoztam el. Végül is visszaírtam neki.

,,Brook utca 42! ;)”

Elküldtem a levelet és csak utána jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna…

10.00kor /Sophie szemszöge/

Felkeltem. Miszty az ölemben feküdt.

-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit a pofijára.

-Vaú. -vakkantott egyet.

-Pszt! Naomi még alszik!

-Nem már nem.-válaszolta.

-Bocsi Naomi!

-Nem baj. Hány óra?

-10.05.

-Ja oké.-dőlt vissza az ágyba.

-Megyek lezuhanyzok oké?

-Jó, csak hagyj meleg vizet!

-Nyugi hagyok, vagy nem!-nevettem.

-Hahaha.

Naomi szemszöge

Sophie elment fürdeni én addig elővettem a telefonat. Reméltem, hogy csak egy hülye álom lesz, de sajnos nem. Az üzenetek ott voltak feketén és fehéren amit Tomassal egymásnak írtunk. Magamhoz vettem a lap topomat. Felléptem skypera hátha valaki fent van akivel tudok beszélgetni. Ahogy felléptem már jött is az üzenet.

Jessi: Naomi!!! :DDDD Szia!!!♥

-ÚRISTEEEEEEEEEN!-mondtam boldogan.

-Mi az?-ordibált ki Sophie a fürdőből.

-Semmi csak örülök!

-Ja oké.

Naomi: Jessii:D Sziaaa♥ Hogy vagy?

Jessi: én is itt vagyok >.< xP

Naomi: Melody :DD szijasztok!!♥ Milyen Japán?:D

Jessi: huhú nagyon jó! Egyre jobban megy a japán :P És New Yorkba mi újság?:)

Naomi: az jó:D Nem tudom. Nem ott vagyok…

Jessi: Miért?:O Hívj fel!

Felhívtam őket skypeon. Elmeséltem nekik mindent. Ők is beszámoltak arról, hogy mi folyik Japánban.

-Kész vagyok, mehetsz!-jött oda Sophie.

-Ez ki volt?-kérdezte Melody.

-A szobatársam Sophie.

-Ja szia Sophie!-köszöntek.

-Sziasztok!

-Na de én megyek. Majd még beszélünk. Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!

-Oké. Te is Naomi! Na sziasztok!

Kiléptem skypeból.

-Akkor elmentem fürdeni. Maradt meleg víz?

-Azt hiszem…-nevetett.

-Köszi.-nevettem én is.

Ameddig fürödtem hallottam, hogy ő is beszélget a barátnőivel. Milyen jó volt ha csak egy kicsit is de beszélni Jessiékkel.

Mikorra megfürödtem már fél 12 volt.

-Éhes vagyok. Mi lenne ha bemennénk a városba enni valamit?-kérdezte Sophie.

-Oké benne vagyok!

-És hova menjünk? Ma te választod a helyet!

-Együnk mondjuk egy pizzát valahol. Oké?

-Jó.

Összeszedtük a cuccainkat. Sophie adott még enni Misztynek és elindultunk a városba.

-Ez egy nagyon finom pizzázó!-mutatott az egyik étteremre Sophie.

-Akkor menjünk együnk itt!

Beültünk. Megettünk közösen egy pizzát. Kifizettük és elindultunk hazafelé. Nagyban beszélgettünk, amikor valaki nekem jött.

-Óh bocsánat sajnálom!-vágta rá.

-Nem baj.-néztem föl rá. -Tomas?!

-Naomi, szia!-mosolygott.

Még mindig olyan Zaynes feje volt. Csak világosbarna haja volt. Már kezdtem azt hinni, hogy Tomas Zayn legjobb barátja és innen tudja a számomat. Igen ez viszonylag hihető. Ebben a tudatban beszélgettem vele tovább.

-Hát te?-kérdeztem tőle.

-Jöttem ebédelni.

-Ja értem.

-És hogy vagy amúgy?

-Jól. Te?

-Én is. Akkor Brook utca 42?-kacsintott rám.

-Igen!-vágtam rá.

-Oké, akkor 3ra ott vagyok, további szép napot sziasztok!

-Szia!-köszöntünk neki.

Tovább mentünk. Hátranéztem. Most már teljesen összezavarodtam, hogy ki is ez a Tomas. Tegnap álruhába ma világos barna hajjal. Nem értem…

-Juuj 3ra érted jön?-törte meg a gondolataimat Sophie.

-Igen.

-Juuj! Akkor addig én elbújok vagy valami jó?

-Oké.-nevettem.

-Gyere megmutatom a parkot!

-Oké!

Elsétáltunk a parkba. Leültünk az egyik padra és néztük a vizet. Vagyis inkább csak én mert Sophie mellettem pakolgatta a táskáját.

-Mit csinálsz?

-Csak a telefonomat keresem.

-Amelyik ott van a kezemben?

-Ja tényleg köszi!-nevetett.

-Khmm…Szőke.

-Mit mondtál?

-Semmit.-nevettem.

-Ezt most meg kapod!-felállt és a kezébe vett egy kis vizet és lelocsolt vele.

-Héé!-álltam fel.

-Úgyse tudod vissza adni!

-Azt csak hiszed!

Elkezdtük egymást lefröcskölni vízzel. Az emberek hülyének néztek minket, de nem nagyon izgatott mi jól elszórakoztunk.

-Na jó elég! Nekem ma randin lesz.

-Oké!-fröcskölt le még egyszer utoljára.

-Ááá!

-Bocsi ez kellett! De akkor gyere menjünk!

Hazafelé az augusztusi napsugár megszárított minket.

-Miszty szia!

-Vaúú!

-Áh hány óra?-dőltem le az ágyra.

-2óra.

-Jó még van egy órám. Ja és Sophie!

-Igen?

-Lógsz nekem!

-Mivel?

-Hát én fizettem a kaját szóval a felével.

-Ja tényleg. Na addig összeszedem a pénzt.

-Oké én meg kiválasztom a ruhám.

Bementem a hálószobába éppen keresgéltem a ruháim között amikor meghallottam Sophie kiáltását.

-Mi az?-futottam oda hozzá.

-Eltűnt a pénztárcám, pedig abba volt mindenem!

-Nem az nem lehet!

-De nincs benne a táskámba!

-Mi van ha nem is hoztad magaddal?

-Lehet megnézem a szobába meg mindenhol! Ááá abba volt minden igazolványom a pénzem a kártyám! Nem tűnhetett el!

-Nyugi meglesz!-öleltem meg.-De akkor keressük! Én megnézem a konyhába tiéd a háló, oké?

-Oké.

Éppen a konyhában keresgéltem amikor valaki csöngetett. Tomas az?! Szaladtam oda. De meglepetésemre egy fiú állt az ajtóban.

-Szia, itt lakik Sophie Johnson?

-Hello igen. A lakótársa vagyok miért?

-Csak mert ezt megtaláltam a parkban.-nyújtotta oda a pénztárcát.

-Úristen köszi!-vettem el tőle.

-Nincs mit. Hát akkor megyek. Üzenem neki, hogy máskor vigyázzon jobban a cuccára, amikor a parkban hülyéskedik…-nevetett.

-Úristen láttál minket?

-Hát… Igen.

-Úristen. Na de mennem kell. Köszi még egyszer.

-Nincs mit, szia. Ne felejtsd el neki mondani neki!

-Oké!

Becsuktam az ajtót akkor rohant ki Sophie a fürdőből.

-Itt sincs ezt nem hiszem el! Megnézem a nappaliba is!

-Sophie várj!

-Miért? Úristen meg van!-rohant oda hozzám.

-Igen, nyugi. Tessék.

-Köszi, hol találtad meg?

-Egy viszonylag helyes fiú hozta és üzeni neked, hogy máskor vigyázz jobban a cuccodra, amikor a parkban hülyéskedsz.

-Úristen látott minket?-kérdezte ijedten.

-Ez volt nekem is a reakcióm és igen.-nevettem.

-Basszus!-nevetett.

-Nézd meg, hogy meg van-e mindened, mert akkor vissza kell mennünk.

-Oké.

Átnézte.

-Jó meg van minden. Legalább a számát elkérted a fiúnak?

-Basszus bocsi de nem!

-Haha, na nem baj vannak még rajta kívül más fiúk.

-Igen, és az egyik értem jön 30perc múlva. Basszus! Még ruhát se választottam!

Berohantam a szobába.

Sophie szemszöge

Ameddig Naomi készülődött úgy döntöttem elmegyek megsétáltatom Misztyt.

-Naomi elmentünk sétálni Misztyvel!

-Oké, esernyőt vigyél, mert szerintem eső lesz!

-Oké. Na majd jövök sok sikert a randihoz. Szia!

-Köszönöm, szia!

Elindultunk a városba. Megálltam az üzletek előtt és néztem a ruhákat.

-Holnap el kell jönnöm vásárolni Naomival!

Mikor végig néztem minden kirakatott az utcában, elmentem a fagyizóba, ahova szerencsére állatokat is be lehetett vinni.

-Jó napot egy epres túrót és egy citromot szeretnék.

-Tessék.

-Köszönöm!

Kiléptem a fagyizóból és elindultam balra. Olyan érzésem volt, mintha valaki követne, ezért megszaporáztam a lépteimet. Elértem az egyik kereszteződéshez és elkezdett esni az eső.

-Ezt nem hiszem el!-nyitottam ki az ernyőmet.

Eközben Naomi

Nagy nehezen megtaláltam, hogy mit veszek fel. Egy fehér toppot egy virág mintás szoknyával és egy magassarkút. Lefürödni már nem volt időm ezért gyorsan felöltöztem a hajamat pedig kivasaltam.

Elgondolkoztam arról a fiúról aki visszahozta a pénztárcát. Olyan ismerős volt, mintha már láttam volna valahol. Volt még egy kis időm 3ig ezért elővettem a lap topomat és elgondolkoztam, hogy ki is lehet az. Felléptem twittere és közben láttam, hogy Eric Saade közzé tett valamit.

,,London mhh imádom a pizzájukat :D”

Haha ő is pont Londonba van de király!-gondolkoztam hangosan.-Várjunk… Nem az nem lehet, hogy Eric Saade volt az! De mondjuk írta, hogy finom a pizza. Lehet, hogy ott volt ahol mi aztán arra jött amerre mi és úgy láthatott minket! Á meg fog ölni Sophie ha megtudja, hogy Eric Saade hozta vissza a pénztárcát és még egy nyamvadt autogramot se kértem neki. Á nem szabad elmondanom neki!!

Csöngettek. Kiléptem twitterből a gépemet is kikapcsoltam. És odarohantam az ajtóhoz.

Eközben Eric

Elindultam kifelé a házból, aztán megálltam.

-Látni akarom Sophiet, hogy néz ki a valóságban!-határoztam el magam.

Lementem a bejárathoz. És ott leültem az egyik kanapéra a kezembe vettem egy újságot és olvasgattam. Nem kellett sokat várnom, Sophie szerencsére lejött egy cuki kutyussal. Úgy tettem mintha olvasnám az újságot. Megvártam míg kimegy az ajtón és elkezdtem őt követni tisztes távolságból. Hirtelen megállt. Megálltam én is mintha a telefonomat nyomogatnám. Sokáig ott állt ezért úgy csináltam mintha valakivel beszélgetnék telefonon. Elindult, és én is utána. Bement az egyik kis cukrászdába én pedig egy sarokra lehettem tőle kb., amikor rajongók támadtak le.

-Eric Saade!!-kiabálták.

-Haha, sziasztok!

Elkezdtem autogramot osztogatni. Megláttam, hogy Sophie kijött a cukrászdából.

-Bocsi srácok rohanok!-hagytam ott őket.

Elkezdett esni az eső. Sophieből már csak annyit láttam, hogy kinyitja sárga esernyőjét átmegy az úton és eltűnik az egyik kis utcában.

-Á! Basszus!-fordultam meg mérgesen.

Ekkor megláttam a rajongóimat körülöttem, ahogy kétségbe esettem néznek rám.

-Haha, hát folytassuk az autogram osztást. Amúgy nyugi csak a hülye esőre vagyok kiakadva!-mondtam nekik gyorsan.

Láttam az arcukon a megkönnyebbülést, és neki láttam az autogram osztásnak.

Naomi szemszöge

Kinyitottam az ajtót és csak egy óriási rózsacsokrot láttam.

-Szia Naomi!-hallottam Tomas hangját.

-Tomas úristen köszönöm!-vettem el tőle a csokrot.

-Szívesen.

*-A rózsák…-gondolkoztam el.-A szülinapomra emlékeztettek… arra amikor utoljára láttam Zaynt és csúnyán összevesztünk…*

-Minden rendben?-kérdezte Tomas.

-Mi? Ja igen igen persze.-tettem bele a rózsákat a vízbe.

-Akkor jó. Indulhatunk?

-Hova?

-Hát az meglepetés.

-Ja igen mindjárt csak hozom a táskám.-kezdtem el rohanni a szoba felé.

-Naomi.

-Igen?-fordultam vissza.

-Jól vagy? Minden rendben?

-Ezt már megbeszéltük és igen.

-Látom, hogy valami bánt. Szeretnél róla beszélni?-jött oda hozzám.

-Igen…-vágtam rá.

Rám mosolygott. Visszament becsukta az ajtót. Leültem a kanapéra ő pedig a velem szemben lévő fotelba.

-Mesélj!

Elmeséltem neki mindent az elejétől.

-Aztán ide kerültem. Láttam Zaynt és elkezdett hívogatni először azt hittem, hogy ő hívogat, de aztán kiderült, hogy az a te számod.

-Igen? Ja igen az az enyém bocsi csak Zayn mesélt nekem rólad és hát meg akartalak ismerni.

-Aha. Mióta ismered Zaynt?

-Ovi óta.

-Miért nem mesélt nekem rólad?

-Hát tudod egy csomó ideig nem találkoztunk aztán így elfelejtettük egymást, egészen tavalyig. Most meg minden jó szóval jól elvagyunk.

-Ja aha értem.

-Amúgy Zayn hívogatott meg írt, de te nem foglalkoztál vele…

-Az nem lehet! Jelezte volna az üziket, ha csak megint nem csináltak a telefonnommal valamit anyáék… Igen! Számot kellett cserélnem apával, mert hogy az úgy jobb… Apa! Ezt nem hiszem el!

-Már megint a szüleid?-kérdezte szomorúan.

-Igen. Sajnálom, hogy nem írtam vissza Zaynnek!

-Semmi gond, most már minden rendben van!-állt fel.

-Ahogy gondoltam…-néztem rá.-Te nem is Tomas vagy beöltöztél elhitetted velem, hogy te vagy Tomas! Elegem van belőled Zayn! Igen megkaptam az összes üzenetedet!-álltam meg vele szemben.

-Naomi…

-Ne játszd itt az ártatlant!-téptem le a parókáját.-És most menj ki a házamból.

-Naomi, beszéljünk meg mindent!

-Aha, és miről akarsz beszélgetni? Várj kitalálom. Nem a szülinapodon akartam közölni, hogy elmegyek előtte is csak nem mertem elmondani. Aztán idejöttél becsajoztál. Én meg otthon sírtam. Aztán gondoltál egyet és elkezdtél üziket írogatni. Elegem volt belőled ahogy a lányoknak is a többiekből! Tessék beszélgettünk most már el is mehetsz nyugodtan!

-Naomi, kérlek…

-Zayn menj el, most!-mutattam az ajtóra.

-Ahogy gondolod.-ment ki az ajtón.-Még annyit, hogy szeretlek!

-Ááá!-dobtam oda egy párnát, Zayn ijedten becsukta az ajtót.

A kanapén feküdtem és csak sírtam. El is aludhattam, mert amikor újra kinyitottam a szememet sötétebb volt és Sophie akkor lépett be a házba.

-Szia hazajöttem! Úristen mi történt?!-szaladt oda hozzám.

-Be igazolódott a gyanúm.-vágtam rá.

-Milyen gyanúd? Mesélj el mindent!

Elmondtam neki, hogy értem jött ,,Tomas” aztán elkezdtünk beszélgetni elmeséltem neki mindent aztán a válaszokból kezdtem azt hinni, hogy Zayn az és igazam lett.

-Te jártál Zayn Malikkal?! Ezt eddig miért nem mesélted? De sajnálom!-ölelt meg.

Végül is elmeséltem Sophienak mindent. Aztán főzött nekem egy teát.

-Idd meg ettől jobban leszel!

-Köszönöm.

Megszólalt a telefonom. Jött egy új üzenetem.

,,Szia Naomi! Figyelj szeretnék veled megbeszélni mindent, őszintén! Ha benne vagy gyere holnap 9:30ra a Regent utcai Starbucksba és ott mindent megbeszélünk!! És gyönyörű voltál ma mint mindig!♥

2014 aug. 25 17:20

Feladó: Tomas”

-Á.-dobtam le magam mellé a telefonomat.

Sophie is elolvasta az üzenetet.

-Figyelj, szerintem menj el. Egy próbát megér.

-Jó, de én egyedül nem akarok menni! Kísérj el lécci!-néztem rá.

-Á, na jó!

-Köszönöm!-öleltem meg.

-De fürödj meg aztán feküdj le aludni!

-Oké.

Lefürödtem addig Sophie Ericet hallgatott.

Fürdés után bedőltem az ágyamba. Átneveztem a névjegyzékembe Tomast Zaynnek. És visszaírtam neki:

,,Ok, elmegyek.”

-ÚRIIIISTEEEEEEN!-futott be a szobába Sophie.

-Mi az?

-ERIIIIIIC ITT VAAAAAN!

-Hol az ajtóba?!

-NEEEEEEM! Kiírta, hogy jön Londonba! Vagyis, hogy itt van és ízlik neki a pizza!!! ,,London mhh imádom a pizzájukat :D” Ezt írta ki!! Juuuj van esélyem találkozni vele!!!!!

-De még mekkora…-mondtam csendesen.

-Tessék?

-Semmi, csak mondtam igen! ÉLJEN!

-UGYE!!! Na de hagylak aludni, holnap hosszú napunk lesz.

-Igen…