I. évad 34. fejezet

34. fejezet

Karácsony

Este /Naomi szemszöge/

-Na én kész vagyok!-mentem le az emeletről, és lehoztam magammal Lizát.

-Én is mindjárt!-mondta anya és letette az utolsó tányért az asztalra.

-Amúgy elfogunk férni?-kérdeztem.

-Persze!

-Hát jó te tudod… Amúgy a többiek?

-Elmentek sétálni.

-Ja jó!

-Megjöttünk!-léptek be az ajtón.

-Sziasztok!-mondtuk anyával.

-Juj kutya!-szaladtak oda Arielék Lizához.

Ameddig a gyerekek kutyáztak mi kiraktuk az ajándékokat a fa alá.

-Gyerekek gyertek be!-mondtam.

Befutottak a nappaliba.

-De szép!-mondták.-Juj és vannak ajándékok!

Segítettem nekik elolvasni, hogy melyik kié. Ajándékosztogatás után csöngettek.

-Juuuj! Megjött Zayn!-futottam oda az ajtóhoz.

-Ó! Jó estét, és szia Brendon!

-Szia Naomi!-köszöntek.

-Jöjjenek be!

-Szia Nelly!-mondta anya.

-Szia! Hoztunk egy tál süteményt.

-Köszönjük! De akkor gyertek be az étkezőbe!

Bementünk és leültünk az asztalhoz.

-Anya tudnál pár percet várni?-súgtam oda anyának.-Zayn miatt!

-Hát… Jó!

-Köszi!

-A kajának még pár percig főnie kell! És amúgy hogy vagytok Nelly?

-Rendben. Köszi jól. Jaj képzeld tegnap munkába menet…

Én csak ültem unottan és az ajtót bámultam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de anya mondta, hogy most már kész a kaja, de Zayn még mindig nem volt sehol!

*-Á! Mikor jön már?-gondoltam magamban.*

Gyorsan megvacsoráztunk.

-Naomi vezesd körbe Brendont a házban!

-Oké.

Unottan felálltam és megmutattam neki az egész házát.

-Szép házatok van!-mondta miközben bementünk a szobámba.

-Köszi. És most mit csináljunk?

-Nem tudom. De ezt neked hoztam! Boldog Karácsonyt!-vett elő egy kis dobozt.

-Köszönöm!-kinyitottam a dobozt és egy karkötő volt benne.-De szép! Köszönöm!

-Nincs mit.

Ekkor csöngettek. Odaszaladtam az ablakhoz.

-ZAYN!-mondtam és leszaladtam az ajtóhoz, de anya megelőzött.

-Jó estét Mrs. James. Naomi hol van?

-Zayn!-kerültem ki anyát és odafutottam.

Zayn meglepődött és amikor a nyakába ugrottam, majdnem elvesztette az egyensúlyát.

-Naomi elesek!-mondta és gyorsan letett a földre.

-Bocsi!

-Nem baj!-ölelt meg.-Csak legközelebb ne ilyen hirtelen gyere!-nevetett.

-Oké! Na de gyere be!

Anya közben visszament az étkezőbe. Mi is bementünk.

-Ő itt Zayn!

-Jó estét!-köszönt.

-Szia Zayn! Margaret vagyok! Örülök, hogy találkozhattunk!-ölelte meg anya.

-Én is.

-Jaj te vagy az én kis unokám barátja! Hát szia!-ölelte meg mama is.-Már sokat hallottam rólad!

-Csókolom. Remélem csak jót…-nevetett Zayn.

Utána még odajöttek a többiek is. Legutoljára apa köszöntötte Zaynt.

-Á! Szóval te vagy Zayn!-fogtak kezet.

-Igen.

-De tudod a garázsban van egy puskám és elég jó vadász vagyok…!-bökte oldalba apa Zaynt.

-Ö… Hát…-hebegte Zayn.

-APA!-néztem rá mérgesen.

-Jó bocsi csak mondtam…

-Na jó mi most felmentünk a szobámba!-fogtam meg Zayn kezét.

-Nem kérsz valamit enni?-kérdezte.

-Nem!-válaszoltam helyette, és felmentünk a szobámba.

-Hé ezt most miért mondtad? Pedig éhes vagyok!

-Bocsi csak nem akartam, hogy a szüleim hülye kérdéseid kelljen hallgatnod!

-Ja értem. Köszönöm!-ölelt meg.-De amúgy annyira nem is volt vészes, de apukád…

-Nyugi szeret viccelni!

-Ja jó!-nevetett.-Amúgy Brendonék, hogy hogy itt voltak?

-Anya hívta meg őket vacsorára.

-Ja értem.

-Mit csináljunk?-kérdeztem és leültem az ablakpárkányra.-Úristen esik a hó!

-Tényleg?-jött oda Zayn. -Wow tényleg!

-Gyere menjünk ki!

-Oké!

Felkaptuk a kabátunkat meg a cipőnket és kiszaladtunk az udvarra.

-De jól esik!-mondtam, ekkor Zayn megdobott egy hógolyóval.

-Á!-fordultam meg és én is elkezdtem őt dobálni.

Hógolyóztunk még egy kicsit, majd Zayn megölelt.

-Ezt neked hoztam!-adott át egy macit.-Boldog Karácsonyt!

-Á de édes! Köszi!-csókoltam meg.

-Szívesen!

-De gyere menjünk be!

Felmentünk a szobámba. Zayn leült az ágyamra én meg addig előkerestem az ajándékát.

-Boldog Karácsonyt!-adtam át az ajándékot.

-Köszönöm!-kinyitotta az ajándékot, ami egy szívecskés képkeret volt a képünkkel.-Ez de aranyos! És milyen jól nézek ki a képen!

-Khmmm! És én?

-Te meg egyszerűen csodálatosan!-csókolt meg.

-Öhm… Bocsi a zavarásért.-jött be a szobámba Brendon.-Csak Naomi, anyukád hív!

-Oké.

Lementünk a konyhába.

-Szia Nelly!-ölelték meg egymást anyával.

-Szia Naomi!-jött oda hozzám Mr. Parker.

-Viszlát!

-Szia!-mondtam Brendon.

-Szia!

-Köszönöm, hogy itt lehettünk!-mondta Nelly.

-Mi köszönjük, hogy eljöttetek! Sziasztok!

-Sziasztok!

Beszálltak a kocsiba és hazamentek.

-Na és Zayn mikor megy?-kérdezte apa.

-Bob hagyjad már őket! Gyertek kértek valamit enni?

-Igen!-vágtuk rá.

Eközben Cassie

-Mikor jön már?!-kérdeztem unottan, miközben az ablakomban ültem.

Ahogy ott ültem, valaki bejött a szobámba.

-Héj mit csinálsz?-kérdezte.

-Várom Louist.

-Ja. Amúgy anyukád hívott!

-Oké.

Lementünk a konyhába Codyval.

-Miért hívtál?

-Csak hogy mit kértek vacsorára?

-Hmm pizzát, de úgy ahogy múltkor csinálta apa!

-Az milyen is volt?-kérdezte anya.

-Mi van velem?-kérdezte apa.

-Hogy csinálj olyan pizzát, hogy pizzaszósz helyett bolognai szószt teszel rá!

-Ja oké! Mikorra?

-Hát…-néztünk össze Codyval. -Kezd el most!

-Oké.

Ameddig apa sütött felmentünk a szobámba.

-Á! szaladtam oda az ablakhoz.-Nézd esik!

-Tényleg!-mondta Cody. -Mindjárt jövök!-mondta és elszaladt.

Értelmetlenül álltam. Cody gyorsan visszaért.

-Te hol voltál?-kérdeztem.

-Kint!-mondta és megdobott egy hógolyóval.

-Hé!-söpörtem le magamról a havat.-Ezt most miért?

-Csak!-mondta nevetve.

-Ja… Jó! Irány az udvar!-nevettem.

Lefutottunk és kimentünk a hátsó ajtón. Elkezdtünk hógolyózni.

Louis szemszöge

*-Á! Mit fognak rólam gondolni? 19.00re volt megbeszélve erre én ideállítok 18:30ra! Most bekopogjak vagy ne?-gondolkoztam magamban.*

Végül is úgy döntöttem, hogy bekopogok és ha kérdeznék hogy hogy ilyen korán akkor majd ráfogom a fiúkra. Kopogtam egyszer. Senki sem jött. Kopogtam még egyszer.

-Hello Mrs. Blakeway. Sajnálom, hogy ilyen korán jöttem csak…

-Louis szia! Szólíts csak Tündének!

-Oké! Cassie?

-Szerintem Codyval van! De gyere be.

*-Cody ő meg ki?!*

-Cassie! Itt van Louis! Cassie itt vagy!-kiabált az anyukája.-Nem tudom hol van! De gyere ülj le!

Leültem. Köszöntem az apukájának is meg a keresztanyukájáénak.

Ahogy ott ültem kinéztem a konyhaablakon, ahol azt láttam, hogy Cassie éppen egy fiút próbál ,,megfürdetni” a hóban. Ideges lettem és féltékeny is. Felálltam és szépen lassan elindultam a hátsajtóajtó irányába.

-Khmm! Bocs, hogy megzavarlak titeket!-álltam meg az ajtóban.

-Louis!-futott oda hozzám Cassie.

-Szóval ő Louis!-állt fel a földről a fiú.-Szia Cody vagyok örülök, hogy találkoztunk!

-Aha én is.

-Gyertek be!-mondta Cassie.

-Várj Cassie kérdezhetek valamit? Négyszemközt!-néztem rá Codyra.

-Oké! Itt se vagyok!-ment be a házba.

-Ő meg ki csoda?-kérdeztem féltékenyen.

-Az unokatesóm!

-Az unokatesód?

-Haha! Mi van csak nem féltékeny voltál?-nevetett.

-Nem dehogyis! Na jó igen.-pirultam el.

-Haha! De gyere menjünk be! Apa szerintem már kész van a pizzával!

-Oké!

Bementünk a házba. Leültünk az asztalhoz. Pont időben, mivel akkor lett kész a kaja.

-És itt a pizza! Jó étvágyat!-mondta Mr. Blakeway.

-Köszönjük!

Megettük a pizzát.

-Louis csukd be a szemed!-mondta Cassie.

-Ö… Oké.-becsuktam.

Hallottam ahogy a székeket kitolták, felálltak és mászkáltak.

-Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot Louis! Boldog Szülinapot!-énekeltek.

-Köszönöm!-nyitottam ki a szemem.

-Én sütöttem!-mondta büszkén Cassie.

-Köszi!-öleltem meg.

Anyukája felvágta a tortát és elkezdtünk enni.

-Hmm ez isteni lett!

-Köszi!

Mikor már a vége fele tartottunk a torta evésben hirtelen halottunk egy nagy csattanást és hirtelen elment az áram.

-Á!-sikított fel Cassie.

-Nyugi!-mondta Mr. Blakeway. -Maradjon mindenki a helyén mindjárt megcsinálom!

Eközben Melody

-Jessi mit csinálsz?-kérdeztem miközben átmentem hozzá.

-Á! Ez se jó! Ja szia Melody! Válogatok.

-Így? Már majdnem az összes ruhád a földön van!

-Tudom csak tökéletes ruhát akarok felvenni!

-Tökéleteset? Minek? Ó! Csak nem Nick miatt?

-Nem dehogyis miből gondolod?-kérdezte miközben hozzám vágott egy pólót.

-Áú!

-Bocsi.

-Hogy honnan gondolom? Izgulsz keresed a tökéletes ruhát.

-Csak szeretek jól ki nézni ennyi!

-Aha persze… Szóval akkor semmi köze Nickhez?

-Nem!-vágta rá.

-Oké… Amúgy ez a szoknya milyen?-kérdeztem.

-Á! Azt kerestem!-vette ki a kezemből.-Csak mit vegyek fel hozzá?

-Egy fekete pólót meg ezt?-kérdeztem.

-Oké köszi szeretlek!-ölelt meg.

-Nincs mit! De majd el is kell pakolnod!

-Tudom… Nem akarsz segíteni?

-Nem!-mondtam és kimentem a szobából.

Jessi szemszöge

-Kösz.-mondtam mérgesen.

Elkezdtem visszapakolni a ruhákat. 1 óra alatt végeztem is. Utána felöltöztem és meg csináltam a hajamat.

-Na milyen? Hogy nézek ki??-mentem át Melodyhoz.

-Hú! Nagyon jól!

-Köszi.

-Gyertek le!-szólt fel anya.

Visszaszaladtam a szobámba megfogtam az ajándékokat és lementem.

-Boldog Karácsonyt!-kezdtük el átadni egymásnak az ajándékokat.

-Jól nézel ki!-mondta anya.

-Igen és jól is áll rajtad!-mondta Melody anyukája.

-Köszi!

Csöngettek.

-Liam vagy Nick lesz az?-fordultam oda Melodyhoz.

-Hát innen nem látom!

-Jó akkor menj oda az ablakhoz és nézz ki rajta!

-Jaj oké.

Odament kinézett utána gyorsan visszafordult és rám mosolygott.

-ÁÁÁÁÁÁ!

-Még hogy nem tetszik!-jött oda hozzám Melody.-De menjél már ajtót nyitni!

-Oké!-ekkor újra csöngettek.

-Jó estét!-mentem oda.

-Szia!

-Jöjjenek be!-bejöttek Nick szülei, majd legvégül Nick is.

-Csinos vagy!-mosolygott rám.

-Köszi!-pirultam el.

Leültünk az asztalhoz, közben Liam is megérkezett.

-Jó estét!-ültek le Melodyval.

-Szia!

Megvacsoráztunk, utána elkezdtük megmutatni a fiúknak a házat.

-Szép ház!-mondta Liam.

-Köszi! De gyere menjünk be a szobámba!-mondta Melody.

-Oké!

Mi is bementünk a szobámba.

-Jó kis házatok van!-ült le Nick az ágyamra.

-Köszi!

-Boldog Karácsonyt!-állt fel és a kezembe nyomott egy kis dobozt.

-Köszönöm!-éppen nyitottam ki mikor egy sikítást halottunk.

-Ki volt ez?-kérdezte Nick.

-Nem tudom nézzük meg!

Eközben Faith

-Mit csinálsz?-kérdeztem Adamtől miközben az ágyán feküdtem.

-Ö… Ugyanazt mint 2perccel ezelőtt.

-Ja jó. Á mikor jön már?!-kezdtem el sétálgatni fel és alá.

-Nem tudom. De ezt már eljátszottad egy párszor… Felállsz jaj mikor jön? Utána lefekszel és megkérdezed mit csinálok. Utána megint felállsz!-utánozott.

-Jó bocsi! Csak már nagyon várom!!

-Hát akkor menj ki az udvarra! Vagy boldogítsd anyáékat!

-Haha! Kösz.

Lementem anya meg Wendi csinálták a vacsorát, apa meg foci meccset nézett. Sálat kötöttem a nyakamra felvettem a kabátomat meg a csizmám és kimentem az udvarra.

-Még a hó se esik!-ültem le az egyik padra.

-Faith!-hallottam, ahogy valaki a kapuból kiabál.

-Harry! Szia!-futottam oda.

Kinyitottam a kaput ő meg gyorsan belépett rajta.

-Szia!-ölelt meg.-Boldog Karácsonyt!

-Köszönöm!-csókoltam meg.

Egy nyakláncot kaptam.

-De szép köszönöm!

-Nincs mit.

-Na de gyere be!

-Oké!

-Anya, apa, Wendi megjött Harry!-mentünk be a házba.

-Jaj szia Harry! Örülök hogy találkoztunk!-jött oda anya.

-Én is!

-Úristen Harry Styles?!-jött oda Wendi. -Úristen! Úristen! Imádom a bandátokat!

-Öm… Köszi!

-Wendi!-lepődtem meg.-Te mióta vagy One Direction fan?

-Hát nyár óta! És kérhetnék egy autogramot Harry?

-Igen!

-Á! Köszönöm!

Apa is odajött köszönni, utána Harrynek megmutattam a házamat.

-Itt a szobám, de most itt Wendi alszik én Adamnél alszok.

-Adam?

-A bátyám!

-Ja.

-Ő itt Adam!-mentünk be a szobába.

-Nem tudom mikor jön!-vágta rá Adam.

-Ki mikor jön?-kérdezte Harry.

-Hát te!-fordult meg Adam. -Faith már 2órája azt kérdezgeti, hogy mikor jössz már végre!

-Ó tényleg?-nézett rám.

-Igen!

-Szeretlek!-csókolt meg.

-Én is.

-Amúgy hello Adam!-fogtak kezet Harryék.

-Szia!

-Kész a kaja!-kiabált fel anya.

-Megyünk!

Lementünk és leültünk az asztalhoz.

-Gyros! Remélem szereted!-mondta anya Harrynek.

-Igen szeretem!

A vacsora gyorsan eltelt, persze Wendi egész végig szegény Harryt kérdezgette. Vacsi után anyáék elmentek az esti misére, így csak 3 maradtunk otthon.

-És vigyázzatok magatokra!

-Oké! Szia anya!

-Na mit csináljunk?-kérdeztem.

-Nem tudom.-mondta Adam. -De én felmentem a szobámba.

Adam felment mi meg leültünk a kanapéra és kinéztünk az ablakon.

-Esik!-mondtam boldogan.

-Tényleg!

-Menjünk ki!

-Oké.

Mikor felöltöztünk és kinéztünk az ablakon egy fekete ruhás embert láttunk.

-Ki volt ez?-kérdeztem félve.

-Nem tudom de inkább menjünk fel a szobádba!

-Jó!

Gyorsan levettük a téli ruhát és felszaladtunk a szobámba. Ekkor hallottuk, hogy kinyílt a bejárati ajtó.

-Úristen a szekrénybe!-mondta Harry.

Beálltunk a szekrényembe épp, hogy elfértünk a sok ruhától.

-Ne! Adam nem tudja!-súgtam oda Harrynek.

-Tényleg szólok neki!

-Ne! Tud vigyázni magára!

Hallottuk ahogy valaki jön fel a lépcsőn. Szorosan Harryhez bújtam.

-A ha ha ha…-majdnem tüsszentett, de pont időben befogtam a száját.

-Psszt!

-Bocsi csak a hajad!

Kicsit arrébb mentem.

-Így jó?

-Igen!

Ekkor meghallottuk, hogy valaki kinyitja az ajtót.

-Harry én félek!-öleltem át szorosan.