32. fejezet
Karácsonyi előkészületek
December.23
Reggel korán keltem mivel holnap Karácsony és még senkinek se vettem semmit. A lányokkal megbeszéltük, hogy 10.00kor találkozunk a suli előtt. Gyorsan felöltöztem. Leszaladtam ettem egy kis müzlit és elindultam a suli felé. Mire odaértem 10.01 volt és a lányok még sehol se voltak.
-Naomi szia!-jött oda Faith.
-Szia!
Pár perc múlva már a többiek is megérkeztek.
-Na induljunk shoppingolni!-mondta Jessi.
-Oké!-nevettünk.
Odaértünk az egyik üzlet elé.
-Na ki kinek vesz ajándékot?-kérdeztem.
-Nekem kell a szüleimnek, a bátyámnak meg jön a nagynénikém. És persze Harrynek!-mondta Faith.
-Nekem a szüleimnek, megjönnek unokatesómék, meg ugye Louisnak mivel holnap a szülinapja is lesz!-mondta Cassie.
-Nekem kell venni szüleimnek Jessi szüleinek meg Liamnek!-mondta Melody.
-Nekem meg csak szüleimnek meg Melody szüleinek! Na és neked kinek kell?-kérdezte Jess.
-Hú…Hát szüleimnek húgomnak. Jönnek mamámék, unokatesómék szóval nekik kell ajándék, meg persze Zaynnek!
-Oké! Akkor szülők miatt irány valami olyan bolt ahol lehet kapni recept könyveket meg ilyeneket!-mondta Faith.
-Oké.
Végigjártunk vagy 1000 boltot és szerencsére mindenkinek tudtunk venni ajándékot. Elindultunk hazafelé. Jessi valamit nagyon magyarázott és nem vette észre, hogy jön vele szembe egy fiú és ezért egymásnak mentek.
-Úristen bocsi!-fogta meg Jessi kezét.
-Nem baj.-mosolygott Jessi rá.
A fiú összeszedte Jessica elejtett cuccait.
-Köszönöm.
-Nincs mit!-mosolygott rá.-De akkor én megyek is sziasztok! És örülök, hogy összefutottunk.
-Szia!-pirult el Jess.
-Wow, valakinek tetszik az a srác!-mondta Faith.
-Kinek? Nekem nem!-pirult el még jobban.
-Akkor azért pirultál el!-mondta Melody.
-Nem. Miért piros vagyok?
-Igen!-nevettünk.
-Az csak a hideg miatt van!
-Ebből nem mosod ki magad!-bökte oldalba Cassie.
Aztán tovább mentünk. A suli előtt megálltunk.
-Boldog Karácsonyt!-vettem elő egy kis tasakot.
-Ebbe mi van?-kérdezte Melody.
-Karkötőket vettem nektek! A nevetekkel! Tessék Cassie!
-Köszönöm!-ölelt meg.-És világoskék! Imádlak!
-Tessék Faith a tiéd rózsaszín!
-Nagyon szépen köszönöm!-ölelt meg.
-Melody, a tiéd piros!
-Piros! Köszi!-ölelt meg ő is.
-Jessica a tiéd meg zöld!
-Juj zöld! Nagyon szépen köszönöm!-ölelt meg ő is.
-Mi meg Jessivel sütöttünk nektek sütit!-mondta Melody.
-Úristen köszi!-öleltük meg őket.
Megettük a sütiket.
-Tőlem pedig kaptok egy-egy tábla csokit, meg ilyen kis angyalkát amit saját kezűleg készítettem!-vette elő az ajándékokat Faith.
-De jók köszi!-öleltük meg őt is.
-Tőlem pedig nyakláncokat kaptok! Tessék Melody egy M betűs.
-Köszönöm!-ölelte meg Cassiet.
-Faith egy F betű.
-Köszi Cassie!-ölelte meg ő is.
-Jessi egy J! És Naomi egy N!
-Nagyon szépen köszönjük!-öleltük meg Jessivel őt.
-Köszönöm az ajándékokat még egyszer de megyek, mert jönnek a rokonok!-mondtam.
-Igen én is megyek!-mondta Faith.
-Boldog Karácsonyt!-öleltem meg a lányokat.
-Neked is!
-Olyan jó lenne, ha végre esne egy kis hó!-mondta szomorúan Jessi.
-Igen, akkor lenne igazi karácsony!-mondta Faith.
-Igen, na de sziasztok!-köszöntünk el egymástól és mindenki elindult hazafelé.
Ahogy mentem hazafelé rám dudált egy kocsi, majd megállt mellettem. Meglepődve néztem, hogy ki száll ki belőle.
-Naomi szia! Apa kérdezi, hogy hazavigyünk-e?
-Ha nem zavarok…
-Nem dehogyis gyere szállj be!
-Jó napot Mr. és Mrs. Parker!
-Szia Naomi!-köszöntek Brendon szülei.
Brendon beült mellém majd elindultunk hazafelé.
-Karácsonyi bevásárlásról jössz?-kérdezte az anyukája.
-Igen!
-Mi is!
Tovább mentünk. Az út csendesen telt.
-Köszönöm, hogy hazahoztak!
-Ugyan semmiség!-mondta Parker igazgató úr.-Majd holnap találkozunk szia!
-Viszlát.
Gyorsan bementem a házba.
-Anya!
-Itt vagyok a konyhába!-hangzott a válasz.
Bementem a konyhába.
-Anya! Brendon apja miért mondta azt, hogy holnap találkozunk?
-Ja, hát azért mert meghívtam őket holnap vacsorára!
-De miért? Nem is rokonok!
-Igen, de nincs úgy ismerősük, meg Nellyvel mostanában együtt szoktunk reggelente menni dolgozni!
-Ja értem.
-És ma amúgy hol is voltál?
-Ja…-takargattam a zacskókat.-Csak vettem magamnak pár új ruhát meg minden, jaj de megyek is! Amúgy a vendégek mikorra jönnek?
-Elméletileg holnap reggel 7.00 fele!
-Mikor?!
-Én se örülök neki, de hát most látjuk őket fél év után!
-Hát igen… Na mindegy a szobámba leszek! Ha valami kell szólj.
-Oké.
Felmentem a szobámba és Lizával játszottam. Csak vacsorázni mentem le. Gyorsan elaludtam mivel korán kellett kelnem.
Eközben Faithék házába
-Hazajöttem!-mentem be a házba.
-Szia Faith!-ölelt meg Wendi nénikém.
-Wendi néni hát te?
-Korábbi géppel jöttem, remélem nem baj!
-Nem nem dehogyis! Anyáék meg Adam?
-Adam nem tudom, anyukádék dolgoznak!
-És hogy jutottál be?
-Van egy kulcs nálam is!
-Ja értem.
-Na de gyere mesélj!-húzott be a nappaliba.-Mi van veled?
-Velem semmi különös. És Skóciába?
Aztán beszélgettünk egy órán keresztül amikor hazajött Adam.
-Szia Adam!-futott oda hozzá Wendi.
-Wendi néni szia!-ölelték meg egymást.
-Na és mi van veled nagyfiú? És a csajokkal?
-Semmi különös. De most megyek fel!-futott fel a szobájába.
-Ezek a fiúk…-ült vissza mellém a kanapéra.
Tovább beszélgettünk. Pár óra múlva hazajöttek anyáék is.
-Anya szia!
-Szia Faith! Wendi!-ölelték meg egymást.
-Te is hiányoztál nekem Sarah!
-Szia apa!-mentem oda hozzá.
-Szia és szia Wendi!
-Szia Zac.
Anya meg Wendi leültek beszélgetni én meg felmentem a szobámba és elkezdtem becsomagolni az ajándékokat.
-Bejöhetek?-nyitotta ki anya az ajtót.
-Aha.-csuktam be a szekrény ajtót.
-Csak azt akarom mondani, hogy ma este Adamnél alszol!
-Hogy mi?! És miért?
-Mivel Wendi nénikétek fog itt aludni a szobádban!
-De ott a vendégszoba!
-De az kicsi neki.
-Á! Na jó. Adam mit szólt hozzá?
-Ő még nem tudja… De mindjárt vacsi!-mondta és kiment a szobámból.
-De jó éjszakám lesz!-ültem le szomorúan a földre.
Este
-Adam!-mentem be a szobájába.
-Mit akarsz itt?-kérdezte miközben a gépen minden ablakot bezárt.
-Jobb ha nem tudom mit csináltál... Na mindegy azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma itt alszok!
-Mi? És min?
-Hát majd egy matracon!
-Ja. És miért?
-Mivel Wendi fog a szobámban aludni!
-Ja értem.
-Na de gyere segíts áthordani a cuccomat!
-Oké.-állt fel unottan.
Áthoztuk a matracot és a pumpát.
-Na Adam te fújd fel a matracot én addig megyek fürdeni!
-Máris! De Faith jössz nekem!
-Haha és mivel?
-Hmm még kitalálom!
-Oké…
Gyorsan megfürödtem, addigra Adam is felfújta a matracot.
-Köszi!
-Van mit!-mondta és ő is elment fürdeni.
Gyorsan megfürdött ő is majd lefeküdt aludni.
-Jó éjt!-mondtam neki.
-Neked is.
Bekapcsoltam a Forever Youngot.
-Ezt most miért kell hallgatnod?-kérdezte Adam.
-Mert szeretek zenére elaludni!
-De ha legalább valami jó zene lenne…
-Psszt nem hallom!
-Bocs…
Aztán mg meghallgattam tőlük 3 számot és elaludtam.
Eközben Cassie
-Hazajöttem!-mentem be a házba.
-Szia Cassie!-köszönt anya.-Na bevásároltál?
-Igen!
Ekkor apa jött ki a szobájukból.
-Hmm most találtam ezt a fehér csokilikőrt. Kér valaki?
-Igen!-vágtuk rá egyszerre anyával.
Leültünk ittunk belőle egy kicsit.
-Na és mikorra jönnek Rachelék?-kérdeztem.
-Hát majd holnap délután valamikor.
-Oké. Jaj anya! Holnap átjöhetne Louis is hozzánk vacsorázni?
-Felőlem!-mondta anya.
-Köszi!-öleltem meg.-Ja és anya holnap lesz a 19. szülinapja! Szóval elmegyünk tortát venni vagy sütünk egyet?
-Hát süthetünk is, de csak akkor ha segítesz!
-Oké! Köszi!
Felrohantam a szobámba és felhívtam Louist.
-Halló?
-Szia Louis! Cassie vagyok!
-Cassie! Szia!
-Holnap ráérsz?
-Ö... Mikor?
-Este 19.00?
-Igen! Miért?
-Ez az! Holnap gyere át 19.00re!
-Oké…
Utána még beszéltünk egy órát kb.
-Anya!-futottam le a lépcsőn.-Csak azt akarom mondani, hogy Louis holnap 19.00re jön!
-Oké!
A nap többi része gyorsan eltelt. Nagyon vártam már a holnapot!
Eközben Jessiék /Jessi szemszöge/
-Melody basszus nem láttad a telefonomat?-kérdeztem miközben az összes szatyrot és zsebemet végig kutattam.
-Nem tudom, tessék itt az enyém hívd fel a telefonod!-adta oda Melody a telefonját.
-Köszi!-gyorsan felhívtam a telefonomat.-Kicsöng!
-Halló?-szólt bele egy fiú hang.
-Halló! Jessica vagyok és elveszettem a telefonomat! És hát most ez elég kínos helyzet, na mindegy. Visszatudnád adni?
-Persze! Hol találkozzunk?
-Mondjuk a Starbucks előtt 10 perc múlva?
-Oké! Akkor szia Jessica!
-Szia…
Leraktam a telefonomat.
-Na jó megvan! De most találkozóm lesz a Starbucks előtt 10perc múlva! Szóval gyorsan beviszem a szatyrokat!-mondtam és befutottam a házba.
-Hello mindenkinek!-köszöntem.
Felmentem a szobámba és csak ledobtam az ágyamra a cuccokat, majd elkezdtem futni a Starbucks felé.
*-Basszus! Nem hoztam magammal egy telefont se hogy felhívjam a sajátom! Azt se tudom kinél van csak azt tudom, hogy egy fiú. Á! De ezer fiú van itt! Most hogy fogom megtalálni?-idegeskedtem.*
-Jessica?-lépett oda hozzám egy fiú.
-Ö… Igen én vagyok az!
-Tessék ezt még elejtetted reggel!-adta oda a telefonomat.
-Köszönöm!
Kínos csönd lett csak álltunk egymás mellett.
-Amúgy jó kis telefon!-törte meg a csendet.-Meg a virágok is jók rajta.
-Hát igen… Köszi! De akkor én megyek…
-Várj! Meghívhatlak egy italra?-kérdezte.
-Öm… Igen, miért ne?!
-Remek!-mondta és kinyitotta előttem az ajtót.
-Köszi!-mosolyogtam rá.
Rendeltünk 2 forrócsokit és leültünk az egyik asztalhoz.
-Amúgy honnan tudod a nevemet?-kérdeztem.
-Mivel megmondtad a telefonba…-nevetett.
-Ja tényleg.-nevettem én is.-És téged hogy hívnak?
-Nick vagyok!
-És merre laksz?
-Innen egy 10percre!
-Az jó! És hány éves vagy?
-16.
-Amúgy melyik gimibe jársz?
-A Darvinba. Gondolom te a másikba!
-Igen! Amúgy mióta laksz itt?
-Kb. 3 napja!
-Ja értem.
Megittuk a forrócsokikat és közben beszélgettünk.
-Mész már is haza?-kérdezte Nick.
-Nem tudom.
-Mert én még szívesen beszélgetnék vagy sétálgatnék veled…
-Oké! Én is.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor menjünk a parkba!
-Oké.
Sétálgattunk és leültünk a parkban az egyik padra.
-Amúgy van barátod?-kérdezte.
-Nincs. És neked barátnőd?
-Nincs!
Egy kicsit megörültem, mivel nem néz ki valami rosszul, sőt egész helyes…
Még vagy egy órát sétálgattunk és beszélgettünk, amikor Nicket felhívta valaki.
-Á! Anyám volt az kitalálta, hogy mennem kell segíteni bevásárolni!-mondta szomorúan.-Annyira sajnálom!
-Nem baj! Megértem. De akkor én megyek! Szia!
-Oké szia! Remélem még összefutunk!
-Én is! Szia!
Melody szemszöge
-Melody!-futott be a szobámba Jessica és leült az ágyamra.
-Hát te?!-toltam az ajándékokat az ágyam alá.-Miért vagy ilyen boldog? És meg lett a telefon?
-Aha meg lett! Jaj és tudod ki találta meg?
-Ki?
-Hát Nick!
-Nick, az meg ki?
-Jaj hát tudod akivel reggel összeütköztem!
-Ó! Na és mi történt mesélj!-ültem le mellé.
-Hát először visszaadta a telefonomat utána meghívott egy forrócsokira! Utána sétálgattunk, de sajnos anyukája felhívta, hogy segítsen neki bevásárolni! De áá Melody annyira jó volt vele lenni!
-Ó! A Jessi szerelmes!
-Nem nem is vagyok az!-dobott meg egy párnával.
-Aha persze…
-Jaj! Na de én megyek! Ja és anyáéknak egy szót se! Meg senkinek!
-Oké nyugi nem mondom el senkinek!
-Köszi!-ölelt meg.-De akkor én most megyek!
-Várj! Számot cseréltetek?
-Basszus nem! És azt se tudom hol lakik!
-Nyugi! Lehet elmentette a számodat!
-Remélem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése