I. évad 7. fejezet

7.fejezet

A múzeum

-Gyerekek! Megérkeztünk. Nézzetek körül bátran. Ez itt a…-magyarázott Mr. Black.

De én nem tudtam odafigyelni a magyarázatára. Ezért elkezdtem körbe járkálni a múzeumban. Ahogy sétálgattam bementem egy kínzó eszközökkel teli szobába. Odamentem az egyik kínzó eszközhöz amikor a hátam mögött nevetést hallottam. Hátra fordultam és ott állt egy ember hóhér maszkkal a fején.

-Hellóka!-köszönt rám.-Van kedved egy játékhoz?

-Nincs!-mondtam és próbáltam volna mellette kimenni az ajtón.

-Hmm… Rossz válasz!-mondta és felvett.

-HAGYJON! SEGÍTSÉG!-kiabáltam.

-Nyugi cica, nem hallanak!

-TEGYEN LE!-ütögettem a hátát.

-Jaj! Nem unod?

-Nem! De mit akar tőlem mégis hova visz?

-Nyugi tegezhetsz!

-HOVA VISZEL?-kérdeztem ordítozva.

-MARADJ CSÖNDBEN!-ordított rám.-Hmm… Hogy hova viszlek majd meglátod.-mondta és kinyitott egy titkos ajtót a szobában.

EKÖZBEN BRENDON

-Damon, Adam… Nem láttátok Naomit?

-Ö…-néztek körül.-Nem sajna. Miért?

-Á semmi csak beszélgetni akartam vele de mindegy.

-Ja… Nézd már milyen bugyikat hordtak a nők a 17. században!-nevetett Damon.

-Aha…

-HAGYJON! SEGÍTSÉG!

-Ti is hallottátok? Ez nem Naomi volt?

-Mi?

-Pszt… Hallgassátok!

-TEGYEN LE!

-De haver ez ő volt. Honnan jön a hangja?

-Erről! Gyertek!

Elkezdtünk futni a hang irányába.

-HOVA VISZEL?

-MARADJ CSÖNDBEN!

-Innen jön. Gyertek!-súgtam oda nekik.

Halkan bementünk a szobába és láttam ahogy Naomit egy idegen férfi viszi egy titkos szobába. Megvártuk ameddig beviszi a férfi Naomit a szobába.

-És most mi legyen?-kérdezte Adam.

-Kövessük őket!-mondtam.

EKÖZBEN NAOMI

-Elbírsz?-kérdeztem miközben vitt le a férfi a lépcsőn.

-Igen… De téged nem lehet lelőni?

-Nem…

-Majd mindjárt kipróbáljuk!

-NE!-kiabáltam.

-Nyugi! Nem foglak lelőni.

-Akkor mégis mit fogsz velem csinálni?

-Hát először is leraklak ebbe a székbe.-mondta miközben lerakott a székre.-Utána meg majd még eldöntöm.

-És… Te ki vagy?

-Az most nem lényeg.

-De én szeretném tudni! Vedd le a maszkot! Légy szíves.

-Hát jó.-mondta és levette a maszkot.-Remélem örülsz.

Elcsodálkoztam. Mivel egy tizenéves fiú állt előttem aki nem is nézett ki olyan rosszul.

-Úristen! Te… Te fiatal vagy!

-Igen, 17 éves.

-Azt hittem 30 vagy. És miért volt jó, hogy elhoztál ide?

-Mivel én itt élek! És már unom az egyedül létet.

-Itt élsz? Úristen.

-Igen. Árva vagyok 5éves korom óta.

-Úristen! Szegény. És velem mit akarsz?

-Én csak beszélgetni.

-Akkor beszélgessünk!-mosolyogtam rá.

-Jó… De én még sose beszélgettem… Hát tudod egy lánnyal.

-Haha!-nevettem.

-Most mi olyan vicces?

-Semmi!-mosolyogtam rá.-Na hát akkor beszélgessünk. Hogy hívnak?

-Ryan Brown. És téged?

-Naomi James.

-Szép neved van…

-Köszönöm! Neked is.

-Köszi. Neked van tesód?

-Igen van egy húgom. Neked?

-Nekem nincs. Amúgy nagyon szép vagy…

-Tényleg?-pirultam el.-Köszönöm.

-Igen. És van khmm… Barátod?

-Hát… Ez jó kérdés.

-Öm… miért?

-Hát mert bejött nekem egy fiú és aztán egy másik fiú megcsókolt és hát most nem tudom, hogy járunk-e. Szóval ilyen bonyolult.

-Ja. Értem.

-És meddig maradjak itt?

-Nekem mindegy. Ha akarsz most is mehetsz.

-Hát… Amúgy miért hívtál az előbb cicának?

-Nem tudom. Próbáltam játszani a menőt.

-Hát sikerült.-nevettem.-De én akkor megyek.

-Ahogy akarod. De légy szíves gyere vissza még!

-Persze! De szia.-öleltem meg.

-Ö… Szia.-lepődött meg, de visszaölelt.

-Hé te engedd el a barátnőmet!-jött be nagy keményen Brendon.

-Ó… Szóval ő csókolt meg…

-Nem Ryan… Hanem… Á mindegy.

-Nem érted?-ment oda Brendon Ryanhez. -Azt mondtam engedd el.

-Brendon hagyjad!-engedtük el egymást Ryannal.

-Naomi jól vagy?-ölelt magához Brendon.

-Igen. De most már gyere menjünk.

-Jó csak előbb elintézem ezt a srácot!

-Brendon, ne! Ő jó fiú és csak azért rabolt el mert itt él. Nagyon jó fej srác.

-Mint az a Zayn.

-Brendon! Nem tudom mi volt az a csók!

-Jól van Naomi. Te tudod akkor én megyek. Titeket meg itt hagylak remélem jobban kijössz ezzel mint velem!

-Brendon!

-Hagyj.

Mondta és kiment a szobából. Damonék követték őt.

-Ryan, sajnálom! De megyek!-mondtam és kifutottam a titkos ajtón.

Ryan utánam futott és megfogta a kezem.

-De holnap visszajössz? Ígérd meg!

-Visszajövök! Ne félj!-öleltem meg még egyszer.

-Akkor jó!-ölelt vissza.

-De én megyek szia.

-Szia.

Kifutottam a szobából aztán nagy nehezen megtaláltam Faithéket.

-Naomi! Merre jártál?-kérdezték egyszerre.

Elmeséltem nekik az egész kalandot.

-Úristen. Egy nap alatt 3 pasi!-mondta Cassie nevetve.

-Jaj. De most megyek megkeresem Brendont.

-Oké.

Elindultam megkeresni Brendont. A másik szobában meg is találtam.

-Brendon!-mentem oda hozzá.

-Jaj. Mit akarsz?

-Köszönöm…

-Mégis mit?

-Hát, hogy utánam jöttél és megakartál menteni.

-Ja. Hát nincs mit. Akarsz még valamit?

-Brendon ne legyél ilyen!

-Hát akkor milyen legyek? Neked így se úgyse vagyok jó neked.

-Ez nem igaz…

-Aha. Akkor miért Zaynt csókolgatod és azt a fiút ölelgeted helyettem?

-Nem én csókoltam meg Zaynt. Te is láttad! Ryant meg azért mert még sose ölelte meg egy lány se!

-Naomi, őszintén szólva nem érdekel, hogy kivel kavarsz és kivel nem. Én máshogy ismertelek meg! És most ha megbocsájtasz.

Azzal kiment engem meg ott hagyott mint egy régi megunt játékot. Összetörte a szívem, és a legrosszabb az volt, hogy én is ugyanezt csináltam vele. Még egy kis ideig ott maradtam egyedül, aztán erőt vettem magamon és kimentem én is a szobából. Amikor kimentem a következő látvány fogadott. Brendon és az egyik 10.A-s lány, Caroline éppen flörtölnek egymással. Amikor Brendon észrevett megcsókolta Carolinet. A csók után odajött hozzám és rám mosolygott.

-Ugye milyen jó érzés?-mondta azzal elment.

Úgy álltam ott mint akit most szúrtak szíven. Nem tudtam megmozdulni és ész szerűen gondolkodni. Legszívesebben visszamentem volna az időben addig amikor még nem ismertem Brendonon kívül semmilyen helyes srácot, Zayn is csak egy One Directionos tag volt és Ryant se láttam még. De sajnos nem tehettem, ezért csak ott álltam és meg se mozdultam.

-Gyerekek gyertek!-hallottam Mr. Black hangját, de én még mindig ugyanúgy és ugyanott álltam.

-Te nem jössz?-kérdezte Caroline.

-De!-mondtam és elkezdtem menni amilyen gyorsan csak tudtam a csoporthoz, hogy ott hagyjam azt a 10.A-s lányt.

Amikor odaértem Mr. Black a névsort olvasta mint mindig. Pont az én nevem jött ezért gyorsan bekiabáltam egy „jelent”.

Szétnéztem, hogy Cassiék hol vannak. De helyettük Brendont szúrtam ki, aki engem nézett és gúnyosan mosolygott. Gyorsan elnéztem a másik irányba.

-Naomi, hát itt vagy? Mi meg téged kerestünk!-mondta Faith és Cassie.

-Igen itt vagyok…