2012. május 23., szerda

I. évad 2. fejezet

2.fejezet


Irány Anglia!


Megálltunk a reptéren. Kiszálltam a kocsiból. Indultam volna el a csomagtartóhoz, de anya megelőzött.
-Tessék kicsim!-vette ki a bőröndöket.
-Köszi anya!-elvettem tőle a bőröndöket és elindultam a reptér felé.
-Jaj kicsim úgy fogsz hiányozni!-ölelte meg anya.
-Te is nekem! De engedj el mert megfulladok.
-Jó bocsi! Na szia!
-Szia!
Elindultam a reptér felé. Az ajtónál még megálltam és integettem anyának, majd beléptem az ajtón.
-Juj szia Naomi! -futott hozzám Cassie és Faith.
-Sziasztok!
-Képzeld a 10.C-ből tudod kik jöttek?-kérdezte boldogan Faith.
-Nem!-válaszoltam.
-Hát Damon és Brendon meg…
-Adam!-vágott közbe Cassie.
-Ez az!-mondtam boldogan. Angliába minden osztályból a három legjobb angolos utazhatott ki. A 9.C-ből mi voltunk Cassiékkel a három legjobb angolos.
-Gyere! 10 perc múlva indulunk!-húzott magával Faith.
Odamentünk a többiekhez ahol Mr. Black éppen a névsort olvasta.
-Adam Sunshine?
-Jelen!
-Brendon Parker?
-Itt vagyok!
-Cassie Blakeway?
-Jelen!
-Faith Sunshine?
-Jelen!
-Naomi James?
-Itt vagyok!
A tanár tovább olvasta a névsort de én csak Brendonra tudtam figyelni, egyfolytában csak őt néztem.
-Menj oda!-mondta Faith suttogva.
-Ö…Hova? Kihez?-pirultam el.
-Jaj! Azt hiszed nem vettem észre?
-Mit nem vettél észre?-csatlakozott a beszélgetéshez Cassie.
-Hát csak azt hogy Naominak bejön Brendon.
-EZ NEM IGAZ!-ordítottam el magam.
.Naomi mi nem igaz?-kérdezte Mr. Black.
-Tanár úr! Hát az nem igaz hogy… Hogy még 5perc van indulásig. Pedig én annyira várom Londont!
-Á értem!-mondta Mr. Black és tovább olvasta a névsort.
*Húh! Ez meleg volt!-gondoltam magamban.*
-Figyelem utasok! Az Angliába tartó gép hamarosan indul. Kérem szíveskedjenek felszállni!
-Gyertek gyerekek!-mondta Mr. Black és elindult a gép felé.
A kis csoport az az mi követtük őt. Odaadta a jegyeket és intett hogy szálljunk fel. Fel is szálltunk és mindenki elfoglalta a helyét.
-Á! Menj már be ide! Istenem!-próbáltam felrakni a bőröndjeimet.
-Várj! Hagyd csak majd én segítek!-lépett oda Brendon.
-Ó! Hát…Köszi!
-Á Semmiség!-mondta és felrakta a bőröndöket.
-Nagyon köszi!
-Nagyon szívesen! De én leülök mert mindjárt indul a gép. Jó utat!
-Köszi, neked is!
-Hé csajszi ezt nevezem!-mondta Faith aki köztem és Cassie között ült.
-Hát Ő jött ide!-pirultam el.
-Olyan cukik lennétek együtt!-mondta Cassie.
-Tényleg?-kérdeztem miközben Brendonra néztem.
-Tényleg!-mondták egyszerre a lányok.
Ahogy Brendont néztem Brendon hátra fordult és rám kacsintott. Én elpirultam és rá mosolyogtam.

Eközben Brendonék

-Hé haver be jössz neki!-kacsintott rám Damon aki mellettem és Adam között ült.
-Jaja! Hajts rá!-mondta Adam aki az ablaknál ült.
-De…Biztos bejövök neki?
-Nézz rá! És kacsints egyet.-mondta Damon.
-Hát…oké.
Ránéztem Naomira. Naomi is rám nézett. Rákacsintottam és Ő elpirult és rá mosolygott.
-Lehet bejövök neki!-fordultam oda a srácokhoz.
-Na mi volt?-kérdezte Adam.
Elmeséltem nekik.
-Haver nyert ügyed van!-kacsintott rám Damon.
-Jaja!-helyeselt Adam. -De ha akarod megkérdezem a húgomat, Faithet, hogy ki jön be Naominak.
-NE!-ordítottam el magam.
-Minden rendben van?-kérdezte egy stewardess.
-Öm…Persze, csak játszottam a telómon és meghaltam az egyik játékban.
-Ó! Ja értem. További jó utat!
-Köszönöm!
-Hmm…Tudod mit kéne csinálni?-kérdezte Damon.
-Mit?-kérdeztem.
-Egy bulit tartani ha megérkezünk a hotelbe. A mi szobánkba ahova meghívjuk Naomit és Faithet.
-Meg Cassiet!-csatlakozott a beszélgetéshez Adam.
-Benne vagyok!-válaszoltam.
Ránéztem Naomira aki éppen a lányokkal hülyült.
-Figyelem utasok. Itt a kapitány beszél az Angliába tartó gép 2 perc múlva indul! Mindenkinek kellemes utat kívánok!
-Hé haver kell a füles?-bökött oldalba Damon.
-H…Hogy mi?-kérdeztem
-Jaj már megint Naomit stírölöd?
-Nem…Még mindig.-nevettem.
-Jaj! Na tessék olyan zenét mutatok!
Beraktam a fülembe a fülest. Az utat zenehallgatással és Naomi stírölésével töltöttem.

Eközben Naomi

-Juj rám nézett!-meséltem boldogan a lányoknak.
-Aha az jó!-mondta Faith és tovább hallgatta a zenét.
-Jaja. -helyeselt Cassie és ő is ugyanezt tette.
-Chh. Kösz hogy meghallgattok.
-Jaj te!-ölelt meg Faith. -Bocsi csak One Directiont hallgatok.
-Áh! És az fontosabb mint én?
-Hát…-nevetett.-Na mesélj.
-Na szóval rám nézett az előbb meg rám kacsintott!
-Az tök jó!
-Ugye?! Na de csak annyit akartam hallgasd a One Directionodat.
-Köszi!-mondta és visszadugta a fülhallgatót a fülébe.
Néztem még egy darabig Faithet ahogy a One Directionnal együtt énekli a számot, aztán inkább én is elkezdtem zenét hallgatni. Az út többi részét zenehallgatással és Brendon bámulásával töltöttem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése