2012. május 30., szerda

I. évad 13. fejezet

13.fejezet


A Fekete árny
/Day:4 csütörtök/

Reggel korán felkeltem. Mivel a lányok aludtak ezért csöndben a telefonomon hallgattam zenét, de ezt hamar meguntam. Ezért kitaláltam, hogy elmegyek sétálni. Összeszedtem a ruháimat és elmentem a fürdőszobába ahol gyorsan felöltöztem. Aztán csendben kinyitottam az ajtót és elindultam sétálni. Arra mentem ahol először találkoztunk a One Directionnal élőben. Ahogy ott sétálgattam eszembe jutott a múzeum és Ryan.
-Basszus! Múltkor nem mentem vissza Ryanhaz pedig megígértem neki!-mondtam magamnak és elkezdtem futni a múzeum felé.
Hirtelen megálltam. Eszembe jutott a fekete alak.
*-Mi van ha Ryan az?!-villant át az ágyamon.*
Egy pillanatra megálltam. Elgondolkoztam hogy még kinek ígértem meg valamit. Arra jutottam, hogy senki másnak csak Ryannek. Elkezdtem vissza menni a hotel felé de késztetést éreztem, hogy elmenjek a múzeumba, amit nem kellett volna! Elkezdtem menni a múzeum felé. Egyre gyorsabban és gyorsabban míg végül azon kaptam magam, hogy rohanok, száguldok a múzeum felé. Mikor odaértem az a kapun egy óriási lakat volt.
-Ááá! Még nincs nyitva!-mérgelődtem.
Nem csoda hiszen hajnali 6 óra körül lehetett. Nem volt más választásom ha be akartam jutni be kellett másznom. Mivel nagyon beakartam menni ezért bemásztam. És megoldottam esés nélkül! Tovább mentem, csak az volt a baj hogy a bejárati ajtó is zárva volt. Elkezdtem körbejárni a múzeumot, míg nem találtam egy ablakot ami félig nyitva volt. Oda szaladtam az ablakhoz. Pont az az ablak volt az ahol Ryan ,,elrabolt”. Elkezdtem habozni.
*-Jó ötlet bemenni? És ha ő a fekete árny?-gondolkoztam magamban.*
Végül is arra jutottam ha már idáig eljöttem akkor most már bemegyek! Meg másképp nem tudom meg ki az az árny! Kinyitottam az ablakot teljesen, hogy beférjek rajta. Próbáltam bemászni az ablakon szépen csendben de amikor bemásztam ellöktem vele seprűt ami nagy hanggal a földre esett.
-Ezt nem hiszem el!-mérgelődtem.
Egy pár másodpercig mozdulatlanul álltam, mert nem tudom, hogy valaki meghallotta-e, hogy ellöktem azt a seprűt. Mivel nem hallottam semmi mocorgást elindultam a titkos ajtó elé. Csendben lementem a lépcsőn. Amikor leértem ugyanaz a por és régi bútorok fogadtak, mint mikor először hozott le ide Ryan. Elkezdtem körbe sétálni a pincében lévő szobában, de Ryant nem találtam sehol.
-Ryan! Hahó itt vagy?-kérdeztem, de választ nem kaptam.
Leültem az egyik poros kanapéra amikor azt hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Ijedtemben felálltam és a kanapé mögé próbáltam bújni.
-Nem kell félned!-hallottam egy ismerős hangot.
Lassan előmásztam a rejtekhelyemről, de nem kellett volna! Megláttam a fekete árnyt!
-Ki vagy te?-kérdeztem ijedten, miközben hátráltam a fal felé.
-Jaj Naomi!-nevetett miközben közeledett felém.-Hát meg se ismersz?
-Nem!-mondtam miközben egészen neki támaszkodtam a falnak.
-Jaj te!-ült le a kanapéra.
-Ryan?
Erre nem jött válasz csak rám nézett és nevetett.
-Te voltál aki pár napja a teraszomon álltál?!-kérdeztem és nem mutattam ki mennyire félek.
-Wáó Naomi! Ügyi vagy hogy rájöttél!-tapsolt meg.
-Kösz. De most már mondd meg ki vagy!
-Még mindig nem jöttél rá?-kérdezte miközben felállt a kanapéról és elkezdett felém jönni.
-Nem! De ha Ryan vagy akkor honnan tudod, hogy melyik hotelben szálltunk meg és melyik szoba az enyém?
-Hát onnan, hogy…-állt meg velem szemben.
Belenéztem a szemébe és ekkor jött rám ki is ő.
-Brendon?
-Bravó!-mondta miközben levette a fekete álarcát amiből csak a szemei látszottak ki.
-De mégis miért? És miért hoztad rám a frászt? És mit csináltál Ryannal?!
-Ryannal én nem csináltam semmit az ég világon! Amikor már idejöttem már nem volt itt! Én nem akartam rád hozni a frászt! Csak annyira aranyosan alszol!-mondta miközben megfogta a kezem.
-Brendon hagyjál nekem ott van Zayn!-húztam el a kezemet.
-Na igen. Ez a baj!-mondta miközben elkezdett sétálni a szobában.-Tegnap is inkább velük mentetek el a vidámparkba minthogy velünk! Pedig amikor nem volt itt a One Direction akkor jó volt még Damon Adam és Brendon is.
-Honnan tudod hova mentünk?
-Amikor a kis utcába találkoztunk! Emlékszel?-kacsintott rám.-Utána szerinted nem követtelek titeket?
-Szóval követtél? És ez miért volt neked jó?
-Igen követtelek! Hmm nem tudom. Csak arra voltam kíváncsi, hogy Zayn miért másabb mint én! És még mindig nem jöttem rá! Mondd már el nekem Naomi! Miért ő és miért nem én? Pedig én sokkal jobb lenék neked!-mondta és átölelt.
-Brendon hagyjál már!-próbáltam eltolni magamtól.
-Na mi van! Ölelgetni csak a kis Ryant jó?-kérdezte gúnyosan.
-Istenem Brendon hagyjál már!-mondtam miközben ellöktem magamtól.
-Hmm kis vadóc!-húzott oda magához. -Naomi! Figyelj rám!-mondta miközben megfogta az állam.
-Nem figyelek!-fordítottam el a fejem.
-Naomi! Annyira szeretlek!-mondta és megfogta az állam. Hiába ellenkeztem nem tudtam. Magához húzott szorosan és megcsókolt.
-Fúj! Brendon engedj már el!-kezdtem el sikítozni és rugdosni őt.
-Jaj Naomi nyugi már! Ne mondd hogy nem élvezted!-kacsintott rám.
-Na látod ezért inkább Zaynnel vagyok együtt és nem veled!-mondtam azzal kibújtam a szorításából és elkezdtem futni a titkos ajtó felé. Amikor odaértem kiakartam mászni az ablakon, de Brendon megfogta a lábam.
-ERESSZ EL!-üvöltöttem.
-És ha nem?-húzott vissza az ablakból.
-Brendon hagyjál már! Fogd fel nekem ott van Zayn! És te engem nem érdekelsz! Menj és inkább keress valaki mást és engem hagyj békén örökre!
-Hmm kis vadóc!-mondta és felemelt és visszavitt a szobába.
-BRENDON! TEGYÉL LE MOST!-kiabáltam, de ő meg se hallotta. Elkezdtem rugdosni őt és ütögetni a hátát. Erre ő csak nyugodtan lerakott az kanapéra.
-Szóval most kérdezem meg utoljára! Szeretsz vagy nem?
-Brendon! Hányszor mondjam még el?! NEKEM CSAK ZAYN TETSZIK ÉS NEM TE!!
-Oké. Ha nem lehetsz az enyém, nem lehetsz másé se!-mondta azzal elő vett egy kötelet.
-Brendon mégis mit akarsz?
-Majd meg látod.-válaszolta nyugodtan.
A kötéllel összekötözte a kezemet és a lábamat.
-Brendon mit csinálsz?-kérdeztem sírva.
Nem válaszolt semmit csak elő vett egy szikszalagot és körbe tekerte vele a számat. Próbáltam sikítani, de a szikszalag miatt nem tudtam. Brendon elővett egy benzines kannát. És szétlocsolta a szobában.
-Nnn!-próbáltam üvölteni.
-Hogy mi az? Ne csináljam? Miért? Úgyis Zaynnel vagy és nem velem!-mondta és tovább locsolta a benzint a kanapé körül is. Mikor elfogyott eldobta a hordót. Leguggolt mellém.
-Naomi, tudod, hogy szeretlek!-puszilta meg a homlokom.
Aztán megállt a titkos ajtónál. Elővette a gyufásdobozt a zsebéből.
-NNNNNN!-próbáltam sikítani. A szemem megtelt könnyel.
-Nyugi Naomi, és tudd én szeretni foglak!-mondta miközben elakarta dobni a gyufát.
-NNNN!-próbáltam magamat megszabadítani a kötéltől, de nem tudtam.
Ekkor hirtelen azt láttam, hogy a titkos ajtó kinyílik és fejbe vágja Brendont. A szememben lévő könnyektől nem sok mindent láttam.
-Úristen Naomi!-láttam, ahogy egy fiú felém fut.
Gyorsan eloldozott és leszedte a szikszalagot a számról.
-Ryan!-öleltem át sírva.
-Naomi jól vagy?!-kérdezte aggódva.
-Most már igen.-töröltem le a könnyeim.
-Mit csinált veled?
-Fel akart gyújtani!-kezdtem újból a sírást.
-Mi?-akadt ki Ryan.
Ekkor felállt és odament Brendonhoz és bevert neki egyet.
-Ezt Naomiért.
-Áúúú!-esett vissza Brendon a földre. 
Felültem a kanapén de még mindig sírtam. Ryan visszafutott hozzám és megölelt.
-Nyugi most már minden rendben!
-Köszönöm!
-Visszakísérjelek a hotelbe?
-Igen!
Mielőtt kimentünk az ajtón Ryan belerúgott még egyet Brendonba. Kimentünk a titkos ajtón.
-És mit fogunk vele csinálni?
-Nem tudom! Gyújtsuk fel!-indult volna vissza a szobába.
-NE!-fogtam meg Ryan kezét.-Ilyet nem tehetünk vele!
-Igaz. De mit csináljunk?
-Hagyjuk itt.
-Jó!
Gyorsan elindultunk vissza a hotelba. 15 perc alatt vissza is értünk.
-Köszönöm!-öleltem meg Ryant az ajtóba.
-Nincs mit.
-És sajnálom, hogy múltkor nem mentem el!
-Semmi gond! Még szerencse, hogy én meg most pont vissza mentem!
-Igen igen. De megyek szia!
-Oké szia. Remélem még találkozunk!
-Én is!
Azzal bementem a hotelbe. Amikor bementem a szobába azt láttam, hogy Faith és Cassie még alszanak. Bementem a fürdőszobába és megmostam az arcom. A kezemre néztem és megláttam, hogy ott maradt a kötél nyoma. Lefürödtem és mikor visszamentem a lányokhoz már fent voltak.
-Jó reggelt Naomi!-köszöntek boldogan
-Nektek is!-ültem le az ágyamra.
-Mi a baj?-kérdezte Faith.
-Semmi.
-De valami baj van!-állt fel Cassie az ágyról.
Mindketten odajöttek mellém és átöleltek.
-Képzeljétek! Brendon felakart gyújtani!-fakadtam sírva.
-Hogy mi?!-akadtak ki a lányok.
Elmeséltem nekik mindent.
-Úristen ez nagyon hülye! Most már itt leszünk veled a nap 24 órájában! De neked is sok eszed van!-ölelt meg Faith.
-Elkapjuk Brendont Faithel!-mondta Cassie.
-Jaj lányok annyira szeretlek titeket!-öleltem meg őket.
-Megyünk reggelizni?-kérdezte Cassie.
-Igen!-válaszolta Faith.
-Csak ott ne legyen Brendon!-mondtam félve.
-Nyugi majd megvédünk!-mondták a lányok.
Elmentünk reggelizni. A reggelinél szerencsére nem volt ott Brendon. Reggeli után visszamentünk a szobánkba.
-Húh szerencséje van Brendonnak!-mondta Faith.
-Jaja!-helyeselt Cassie.
-Lányok mit csináljunk ma?-kérdeztem.-Szeretném elfelejteni ezt az egészet.
-Hmm... Mozi?-kérdezte Faith.
-Oké! De hívjuk el a One Directiont is meg persze Melodyt. -vágtam rá.
-Oké én is úgy gondoltam!
Gyorsan felhívtam Melodyt. Melody rögtön bele is ment. Felhívta Liamet és mondta Liam, hogy a srácokkal benne vannak és 15 perc múlva a hotel előtt találkozzunk. Gyorsan eltelt az idő és mi megint pontosan értünk ki. Aztán megjött ugyanaz az a kis busz mint tegnap de most Zayn vezette. Beültünk köszöntünk és elindultunk a mozi felé. Megvettük a jegyeket de még volt 15 perc a kezdésig. Sorba álltunk a popcornért és az üdítőkért. Gyorsan megvettük és beültünk megnézni a filmet. A filmet élveztük. Amikor vége lett Zaynnel kimentem sétálni a mozi udvarába.
-Milyen napod volt?-kérdezte Zayn.
Ránéztem és a könnyek újból összegyűltek a szemembe.
-Úristen Naomi mi a baj?-ölelt át.
Elmeséltem neki az egészet.
-Úristen!-akadt ki.-Megverem azt a Brendont. De jól vagy?
-Igen.-öleltem át Zaynt.
-Ma este ott maradok nálatok!
-És Mr. Black?
-Amikor bejön addig kimegyek a teraszra.
-Jó!-öleltem át.
-Srácok mehetünk?-kérdezték a többiek.
-Persze!-válaszoltuk Zaynnel.

2 megjegyzés: